Bizony! Bölcsis lettem. Nagy "öröm" ez számomra! Ez a harmadik hetem. A beszokás elég jól ment, mindaddig amíg anyát ki nem küldték. Jó hely lenne ez, ha anya is mindig bent lenne velem. De mint tudjuk ennek nem ez a lényege, bár én ezt igen nehezen fogadom el. Reggelenként azért bepróbálkozom, hátha anya megsajnál és hazavisz. De sajnos nem. Illetve megsajnál, de haza nem visz. Azt hiszem kénytelen leszek beletörődni ebbe a helyzetbe. De próbálkozni azt azért lehet, nem? Alapvetően jól érzem itt magam, az ebédet, reggelit többnyire elfogyasztom, alszok is délután egy keveset és utána meg már jön is értem az anya! Képekben:

Már az első nap kiszemelt magának egy kiscsaj, Zsófi, azóta is jóban vagyunk. Néha táncolunk egyet..

néha csak egyedül játszom..

vagy kimegyünk az udvarra, ott szeretek lenni a legjobban.

Van ott egy amolyan kedvenc kisautó féle, de sajnos nincs kormánya, és ez engem borzasztóan elkeserít. Remélem nyárra megjavítják.

A Karácsony többi napját jövés-menéssel töltöttük. És örömmel tapasztaltam, akárhova is mentünk, mindenhol hagyott nekem a Jézuska valami apróságot. Budaörsön kaptam egy Thomasos versenypályát.

Zsiga papáéknál szintén Thomasos síneket kaptam. Gyorsan megszabadultunk az ünnepi hacukától  és ki is próbáltuk rögtön.

Apa nagybáttyáéknál is voltunk, ahol a dédimama legnagyobb ajándékai mi voltunk Mesivel, mivel már nagyon régen látott bennünket.

Béciéknél egy autópályát kaptam, amit sajnos vissza kellett küldeni a Jézuskának, mert kifelejtett belőle pár darabot, és apa hosszas próbálkozás után sem tudta normálisan összerekni.

És végül de nem utolsó sorban Berciéknél is voltun Karácsonyozni. Dénesékehez egy Fekete Péter kártyát hozott nekem a Jézuska, egy orvosi táskát, amit anya és Berci avattak fel elsőkörben:) + még egy kis Vukkos nyomdát,zsírkrétával.

Alighogy felocsúdtunk a Mikulásra való készülődésből, már kezdődhetett is a Jézuska várás. Rengeteget segítettem az előkészületekben, sütöttem, főztem, pakoltam, rendet raktam, stb.

A nyakláncom nem hiányozhatott a nyakamból még főzés közben sem.

Még mandulát is daráltam a vaníliás kiflihez.

Aztán, hogy ne unatkozzunk, 23-án este nyolckor leestem a kis sámlilmról, úgy hogy még az állam is fölszakadt. Mentünk az ügyeletre, ahol iszonyat hős voltam csak 200 decibellel visítottam. Szerencsémre nem kellett varrni csak összeragasztották és kaptam egy szép kötést az államra. Így nagyon sok szép karácsonyi fotó készült.

Kicsit el voltam keseredve, de mikor 24-én reggel megláttam, hogy az angyalok milyen szépen feldíszítették a fánkat, minden bajom elszállt.

Délután szerettünk volna elmenni Pásztorjátékra de mivel egész nap fel voltam pörögve, nem aludtam délután ezáltal az 5 perces kocsi úton elaludtam, így a Pásztorjáték idén kimaradt. Talán majd jövőre! Este pedig míg a papával meg a mamával a szobámban lufiztunk a Jézuska meghozta az ajándékokat. Nagyon jó fiú voltam idén (is). Rengetek szép ajándékot kaptam.

Igen, nálam is járt a Mikulás. Nagyon izgatott voltam vajon mi kerül majd a cipőmbe, de a jó öreg Miki bácsi ezúttal sem okozott csalódást.

Hozott nekem sok-sok könyvet, mintahogy azt kértem a levelemben, amit a mama adott postára. (ezek szerint megkapta időben). Kaptam kis autót meg teherautót is.

Valamint egy csodaszép Tigrises, szívószálas poharat, amit másnap sikeresen leküldtem az asztalról a parkettára, de szerencsére csak a talpa törött el, amit apa meg tudott ragasztani.

Illetve utaztunk. Ugyanis a múlt hétvégén négy napot töltöttünk anya kedvenc városában. Méghozzá ötösben. Apa, anya meg én, természetesen papáékkal kiegészülve. Nagyon remek volt minden, azt leszámítva, hogy kicsit hűvös volt és néhányszor bizony eleredt az eső. Így elég sokat csücsültem a babakocsimban az esővédőmmel letakarva. Viszont így igen jókat tudtam szunyókálni.

Sajnos sok közös kép nem készült amin én is rajta vagyok, mert mostanság nem vagyok valami fotogén. Ilyesmikkel tudok csak szolgálni.

Azért volt pár szerencsés óránk is, amikor sütött a napocska. Ilyenkor megragadtuk az alkalmat és jó nagyokat sétáltunk a csodálatos parkokban, ahol nem kevés számban fordulnak elő mókusok. Rengeteget ezek közül meg is etettünk. Olyan közel jöttek, hogy a tenyeremből vették el a mogyorót.

Valósággal lenyűgözött a szökőkutak látványa.

Csakúgy, mint a lovas felvonulás.

A papával, mint mindig nagyon megtaláltuk a közös nevezőt. Ebéd után még levezetésnek simán betoltunk egy hot dogot közösen.

Láttunk mindenféle mutatványost, még pénzt is dobtam a perselyébe, de amikor közel kellett volna hozzá menni az már nem tetszett annyira.

Voltunk egy hatalmas négy emeletes játékboltban is. Az maga volt a mennyország.

Az áruházban szabadon kószáló, lufival ellátott állatokat, szigorúan egy helyre rendeztem röpke fél óra alatt.

Utaztunk metrón, emeletes buszon is(sokat) hol így, hol úgy.

Mindent amit lehetett megnéztünk. Szerintem elég jól teljesítettünk.

És végül az elmaradhatatlan mosoly:-)

És a nélkülözhetetlen utitárs, aki mindenhova velem tart és még a babakocsimat is kölcsön adom neki.

Történt egy szombati napon, hogy Berci és Dénes átjött hozzánk látogatóba. Ezen így önmagában semmi kölönös nicsen, hiszen ez majd minden héten megtörténik legalább egyszer. Viszont...a folytatás, na az nem mindennapi. Épp haza indulóban voltak, amikor Berci nekem szegezte azt a kérdést, hogy: Te, Barni nem alszol nálunk? Én nem sokat haboztam, rögtön jött a válasz. IGEN. És már vettem is a cipőmet, mondtam anyának, hogy pakoljon össze nekem minden szükséges holmit, (pelus, pizsama, fogkefe, fogkrém, tusfürdő, váltás ruha, könyv, dvd) és indulhatunk is. Anya meg apa csak kamillázott nagy szemekkel, úgy ahogy Berci is. Mindenre számított csak erre nem. Na olyan jól éreztük magunkat, hogy azóta már kétszer is ott aludtam a Szugló utcában. Végre tudom hol lakik a "Bereci" meg a Dénes, na meg a Kormi cica.

Mivel már nagyon rég nem számoltam be életem történéseiről, így most az elmúlt két hónapot röviden és tömören, légyegretörően, sok képpel illusztrával próbálom elmesélni. Volt az úgy például, hogy egy szép őszi reggelen felkeltünk és elhatároztuk, hogy ellátogatunk az Állatkertbe, (ahol én szégyen szemre még egyszer sem voltam) de mikor odaértünk szomorúan tapasztaltuk, hogy kilométeres sor alakult ki már 10 órára. Tehát ez a nap sem az volt amikor bepótoltuk állatani hiányosságaimat. Illetve... kárpótlásul elbandukoltunk a Margitszigetre, ahol voltak ugyan állatok,de közel sem annyi, mint amire vártam. Itt például apával vizslatjuk a kacsákat és közben egy gólya hátulról támad.

Na meg sétáltunk egy jó nagyot a szigeten. Mármint...ööö, itt épp apa cipel.

Mostanában ilyen csábos mosollyal csábítok mindenkit, mindenhol.

Voltunk nemrégiben vendégségben Peti haveromnál. Itt is rögtön megtaláltam az abszolut nekem való játékot. (Csábos mosoly ismét)

Szerencsére Peti is Noddy függő, úgyhogy nem kellett sokat győzködnöm, hogy uzsi után levezetésnek nézzünk már egy kis Noddyt.

Gryllus koncerten is jártunk. Szintén Petiékkel. Én végig csücsültem egy helyben és feszülten figyeltem Vili bácsit. És végig pattogatott kukoricát majszoltam.

Peti is jár Gekkóba, ezért sok hasonló játékunk van, nagyon jól éreztem magam náluk. Apropó Gekkó! Mi most egy kicsit szüneteltetjük, illetve abbahagyjuk, ugyanis épp nyakig ülök a dackorszakban, ezért nem sok mindent vagyok hajlandó csinálni. Így anya és Ági közösen úgy döntöttek, hogy nem erőltetjük azt ami nem megy. Azért kicsit hiányozni fog, mert rengeteg klassz dolgot csináltunk ott. (Már amikor hajlandó voltam közreműködni)

Ja, és Zsófi is fog hiányozni. Szerettük egymást nagyon.

Volt az a bizonyos négy napos ünnep, hát nem sokat tétlenkedtünk. Hol jöttek hozzánk hol mi mentünk. Voltak nálunk a Petiék, a Mesiék. Minden nagyon szupi volt, azt leszámítva, hogy apa háta megint benyögte az unalmast, ezért elég ramatyul volt. De Pistinél épp itt volt az orvosi táskája, ugyhogy apába döfött könyörtelenül egy szurit. Azért én alaposan leellenőriztem miket tart Pisti a tatyójában.

Voltunk Tatán is, mert nemrégiben volt  Blanka névnapja. Vittem neki virágot is, nagyon örült.

Papáéktól egy ilyen szép görkorit kapott.

És külön meg volt terítve az aprónépnek, de végül mindenki a nagy asztalnál evett.

Röviden tömören ennyi. És még egy csábító mosoly...

Sajnos vége, pedig mindhárman nagyon jól éreztünk magunkat. A kiutazás és a haza utazás kicsit hosszú volt, főleg úgy, hogy odafele két órát hazafele négy órát késett a gépünk. Az ősök azért kicsit örültek, mert kellően lefárasztottak így mindkétszer végig aludtam a három és fél órát. Valahogy így.

Apának nem sok esélye volt a pihenésre, ugyanis állandóan rajta lógtam, értsétek ezt szó szerint.

Mivel a tenger nagyon korallos volt, én inkább a medencét részesítettem előnyben. Szinte egész nap a medencében voltunk apával. Volt benne egy kicsi csúszda is, párszor lecsúsztam rajta az egy hét folyamán.

A kis medence mellett volt egy pici játszótér, homokozóval,itt gyakran építkeztünk apával . (Ha már a tengerparton nem nagyon lehetett homokozni)

Kaptam egy kis kormányos repülőt, azt is rongyosra használtam, olyannyira, hogy ott is kellett hagynunk, mert az utolsó nap már apának tíz percenkét kellett belefújnia, mert annyira eresztett.

Azért a köves part ellenére a tengerparton is voltunk néhányszor.

Az egy hét alatt, anya szerint nagyon jó volt az étvágyam. Tényleg nagyon sokat ettem. Mindig türelmesen kivártam a hamikát. Igaz néha igen furcsa pozicióban.

Apa minden nap rendesen kifárasztott. A déli alvásom általában nem volt túl hosszú, 30-40 percek elegendőek voltak, viszont este fél 9-kor menetrendszerűen kidőltem, az itthoni 10-11-es alvásokhoz képest. Ez itt ép egy ebéd utáni szunya.

A lefekvés előtt azért mindig követeltem az esti olvasást. Szigorúan apával.

Ja és persze ne feledkezzünk meg a tini diszkórol sem, ami minden este fél 8 és 8 között került megrendezésre. Néha beálltunk anyával táncolni, de legszívesebben csak néztem ahogy táncol a többi gyerek.

Kirándulni is voltunk, kétszer. Az egyik egy üvegfenekű hajó volt, ami így nézett ki belülről.

Mindenféle színű és méretű halakat lehetett látni. Ez volt a hajó fedélzete.

A végére kicsit kidőltem.

A másik kirándulásunk egy lakatlan szigetre vezetett. Ott például fehér homokos volt a part, de sajnos nem tudtam várat építeni, mert mire kikötöttünk beszunyáltam. A lakatlan sziget a hajóról.

A nagy hajóról kis csónakkal vittek minket a szigetre. Itt már igen-igen kómás voltam.

Szunya a szigeten.

A hajó egyébként kétszer kikötött a tengeren, lehetett búvárkodni is, amit az ősök ki is használtak. Volt pár gyenge kisérlet az én bevitelemre is a mély vízbe, de én erősen ellenálltam. Se karúszóval se mellénnyel nem akartam bemenni.

Inkább ücsörögtem anyával a hajó szélén. Igen. Apa csinálta a képet a vízből.

Vagy leginkább a kaptány helyén.

Egy szó, mint száz, nagyon-nagyon szupi volt az idei nyaralás is. Jövőre megint visszük a papát meg a mamát, mert nagyon hiányoztak.

Ezen a nyáron (is) kicsit sokat nélkülöztük apát, de azért amíg itthon volt megragadtuk az alkalmakat és csináltunk néhány közös programot. Például voltun strandon. Idén nyáron először és valószínűleg utoljára is. De nem baj, mert nemsokára megyünk nyaralni és ott majd mindent bepótolunk. Végre kipróbálhattam a strandolós, cápás törölközőmet, amibe nagyon félelmetes vagyok.

Nagyon jól éreztük magunkat, én kihasználtam minden pillanatot, hogy apával legyek.

Alagútnak használtam a lábát.

Na jó, azért anyához is bújtam néha. Illetve ő bújt hozzám. (inkább)

Falatoztam ügyesen, egyedül. Persze, hogy virslit.

Amikor meg meguntam valamit ilyen képeket vágtam.

Hogy fürödtünk-e? Hát persze. Illetve én leginkább a medence szélén pacsáltam a poharaimmal és a kis locsoló kannámmal.

Vagy a medencén kívül.

Aztán volt apának szülinapja idén augusztusban is. Hát persze, hogy akkor is dolgozott, de azért ezt is bepotóltuk. Apa, anya, dupla papa, dupla mama és én étterembe mentünk. Nyár eleje óta nem voltunk. Azóta sokat fejlődtem és végig ettem a menüt, majd játszottam kicsit a gyerek sarokban, majd közöltem mindenkivel, hogy: Megyünk haza! Ennyi!

Majd papáékkal mélyremenő beszélgetést kezdeményeztem az étterem előtt ácsorgó autók márkájáról.

Augusztus 20-án, anyának volt egy gyenge próbálkozása affelé, hogy velem és apával sétálgasson a Duna parton. Apával még csak-csak ment volna a dolog, de nekem sajnos tömeg iszonyom van, úgyhogy egy röpke fél órás séta után elhangzott anya "kedvenc" mondata a számból. Miszerint: Megyünk haza! Úgyhogy délután inkább kimentünk a Mesiékhez, ahol százszor jobban éreztem magam. Meg is világosodtam. És azt hiszem tudom már mi leszek, ha nagy leszek. Rúdugró a nudi olimpián.

A délután nagyjából nem szólt másról csak arról, hogy Mesivel pacsáltunk, virágokat, füvet locsoltunk, meg néha a kerti lámpát.

Amúgy a nyár nagy részét a játszótéren töltöttük Zsombi haverommal, kivéve amikor rossz idő volt, mert akkor vagy náluk vagy nálunk szedtük szét atomjaira a lakást.

A szürke hétköznapokat földobta Blanka látogatása, nagyon szuperül elvoltunk együtt, bár én kicsit rátelepedtem és ezt annyira nem élvezte. De jól elvoltunk.

Tegnap pedig voltunk megint fotózáson, hát nem mondom, hogy remekeltem, majd a téli Brendon katalógusból kiderül. Addig is itt van néhány kép az előző "munkámból":-)

Mivel a második hét vége felé már anyának és nekem is borzasztóan hiányzott apa, anya úgy döntött, hogy összepakol(ami nem kis feladat), fogjuk magunkat, beülünk az autóba és meglepjük apát Zamárdiba. Aholis épp a Balatonsound fesztivál került megrendezésre. Szóval a péntek reggeli indulásból fél 11 lett, így a kijutás a városból kicsit nehézkesnek és lasunak bizonyult, de amint ráértünk az autópályára én (anya legnagyobb örömére) bedobtam a szunyát. És ezt Zamárdiig abba se hagytam. Megint csak egy kellemes hétvégét töltöttünk el, apával kiegészülve. Igaz ő dolgozott, de azért kicsit tudott velünk is lenni. Így hiányzott nekem apa.

És így hiányoztam neki én.

Aztán szombaton még egy meglepetés ért. Meglátogatott bennünket Berci és Dénes. Így az egész szombatot velük töltöttük. Mivel sem anya sem apa nem volt hajlandó bejönni a vízbe, így csatlakoztam Dénesékhez. Igaz nem engedtem, hogy Dénes letegyen, de azért a sejhajomat belemártották a vízbe.

A fürcsi után mi férfiak:-) elmentünk felderíteni a terepet. Nem, nem csajozni mentünk, félreértés ne essék. Ebédet kerestünk természetesen!!!!

Azért apa körbevitt minket a fesztiválon, de mindannyian rájöttün, hogy ez nem nekünk való, nekem még, anyáéknak már.

Úgy volt, hogy mi korábban haza jövünk anyával, de inkább megvártuk apát és együtt jöttünk haza. Én nagyon türelmes voltam, míg apát vártuk. Többek közt így ütöttem el az időt.

Na meg így.